Budapest Maraton váltóban....
Köszönjük az Egri Triatlon Klubnak a maratoni csapat nevezést, köszönjük a támogatást, hogy minket találtak méltónak arra, hogy csapatban képviseljük és jó hírét vigyük.
Sikerült helyt állnunk az összes csapat kb: 1500 között az első negyedben végeztünk... !!
Fantasztikus hangulatban, kellemes időben, ösztönző emberekkel sikerült teljesítenünk a maratont. Érdekes élmény 28 ezer emberrel együtt futni..
bevallom küzdöttem az érzelmeimmel.....
amikor láttam a határaikat feszegető kezdő futókat akik sírva értek célba, már majdnem feladták, de a lüktető tömeg és sok buzdító ember átsegítette őket a holtponton.
Pici gyerekek táblát tartva ugrálva, énekelve.. Hajrá anya SZERETÜNK, MEGCSINÁLOD felirattal..
Rengeteg csapat akik fogyatékkal élnek, segítőkkel futnak, kerekesszékben ülőket tolnak.
Anyukák aki babakocsival mernek nekivágni....
A pálya szélén ülőket aki elfogytak, így fel kellett adniuk. Szinte éreztem a csalódottságukat..
80 év feletti idős embereket akik a fiatalokba öntötték az erőt, persze futva..
Mikor azt éreztem nem bírom tovább. Egy mosoly és pár biztató szó a mellettem futótól. Mikor majdnem megálltam egy idegen kéz aki továbbhúzott, hogy gyerünk nem állj meg már nem sok van hátra..
Bevallom érzelmi hullámvasúton utaztam ... 28 ezer szív együtt dobbant, együtt küzdött, együtt érzett, egymást emelte...
Közben néha sírtam, néha nevettem... hogy miért magam sem tudom.... talán a közös energiák, talán a saját lelkem tisztult, birkóztam a határaimmal... kavarogtam bennem a gondolatok. Talán a helyükre kerültek.
a Duna mellett futva néztem a kajakosokat, tükröződött a nap a vízen, ekkor azt éreztem minden nagyon nagyon rendben van. Azt érzékeltem, hogy nincs határ, csak a fejünkben, mert mindig van még egy lépés. Végtelen hálát éreztem, hogy itt lehetek. 3 éve még az életemért küzdöttem.. és most futok.... 1km, 2km, 3km..... és így tovább, tovább.... 9 km körül azon kaptam magam, hogy mikor értem én ide ? Nem tudom hogyan telt el 6 km ? Mi történt ? Nagy varázsló a futás. Elővarázsol valami mélyet a lelkünkből. Segít visszatalálni önmagunkhoz. Hullámokban szétzilál és újra összerak...
Azt gondoltam a futás unalmas de nem, minden egyes lépés újabb kihívás, és újabb megerősítés saját magamnak, hogy mire vagyok képes.. Minden egyes lépéssel több leszek... Nem régen futok... főleg hosszú távokat... eddig nem értettem miért csinálják mások... furának tartottam, már tudom és értem.... mert veletek ott együtt éreztem.
A futás katartikus élmény! Aki még ezt nem tapasztalta fusson tovább. Annál a pontnál tovább ahol már feladná. A katarzist nem adják könnyen az első holtpont után menj tovább, a második holtpont után is menj tovább és nem fogok hazudni lesz még.... na valahol ott átkattan valami, ezt nem adják könnyen.... ott a teljesség, na ezért érdemes futni....!!!
Már majdnem elfelejtettem hálás vagyok, az oxigén cseppért ami nélkül sokkal nehezebb lett volna.. Fogtam a kis műanyag üvegemet benne 40 csepp oxigénnel, mikor úgy éreztem szükséges bele bele kortyoltam... megcsináltam... Juhhééé !!!
Cikk szerzője: Ludányiné Szabó Adrienn
